Fejét össze-vissza ingatta, minden szemszögből megnézte a kivett tárgyakat. Oldalt már egy halom kacat alkotott egy kupacot. Valószínűleg azok közül egyik sem lehet semmiféleképpen a feladvány rejtekhelye.
     Munka közben néha mormolt valamit, aztán sóhajtott egyet és a kupac egyre csak emelkedett. Kezdtem elbizonytalanodni. Újra a számhoz emeltem a csészét, de sajnos azt tapasztaltam, hogy már egy csepp kávé sincs benne. Felálltam és mielőtt a konyhába mentem volna, megálltam az íróasztal mellett. A fiók üres volt. Mindent kiszedett. Viszont maga előtt egy tárgy még lapult: a sakkdoboz. Benne bábuk és egy kihajtható lap, amin 64 fekete-fehér négyzet volt festve. Egyelőre nem ért hozzá, csak vizsgálta. Mikor épp kérdeztem volna, kiegyenesedett és vett egy nagy levegőt.

- Ez lesz az.

A felügyelő felpattant, odalépett az asztalhoz és visszafojtott lélegzettel figyeltük minden szavát.

- Megtalálta?

- A feladónk elkövetett egy aprócska szépséghibát. Ezen a dobozon kétszer kevesebb por van, mint a többi tárgyon, amit kiszedtem a fiókból. Vagyis…

- Ezt később tette bele – fejeztem be a mondatát.

- Pontosan.

- Szóval ebben van elrejtve a feladvány? – Kérdezte Lestrade.

- Ebben kell lennie. Lássuk csak, mi van benne.

Kipattintotta a kapcsot és felnyitotta a doboz fedelét. Először a kihajtható alapzatot vette ki. Kinyitotta és megforgatta, aztán a kupac tetejére dobta.

- Nem ezen van – jegyezte meg.

- Akkor a bábukban? – Kockáztattam meg ezt a gondolatot.

- Lehetséges. Viszont előbb el kell végeznem egy egyszerű kutatást. - A kacatkupac tetejéről felkapta az alapzatot és kihajtotta maga elé. Elkezdte a figurákat a helyükre felállítani. Aggódva figyeltem, ahogy a dobozból egyre fogynak a bábuk. Csalódottan sóhajtottam, amikor megláttam a teljes sakk-készletet felsorakozva.

- Ötlet?

- Fogalmam sincs. Nem hiányzik semmi. Ha esetleg az egyik nem lenne meg, akkor el lehetne indulni valamerre… Vagy csak egy sérült figurát kéne találnunk. Valamelyiket, amelyik másmilyen, mint a többi.

- Nagyszerű – mormoltam. Nem erre számítottam. Azt hittem, hogy ez a fiók majd továbbvisz bennünket ehhez az elmebeteghez. Újra eszembe jutott a vérnyomos ablaküveg. Aztán még valami. Tegnap Sherlock azt a papírt letépte az ablakról és a földre dobta. Este viszont megint ott volt azzal a négy hátborzongató szóval. Kinéztem az ablakon. Már nincsen ott, sem a foltok. Reszketni kezdetem. A félelem járta át a testem. Ma reggelre valaki letörölte a nyomokat. Olyan furcsa volt ez az egész. Valaki meg akar ijeszteni. De ki lehet az? Sherlock hangja rántott vissza a jelenbe.

- Rengeteg ideig eltarthat, míg átvizsgálom az összes sakkbábut.

- Segítsek? Ez valami célzás volt? – Kérdezte Greg.

- Nem. – Felállt. – Ha szeretne, mehet, mivel pillanatokon belül új ügyet kap. – Majd, mint valami végszó, megcsörrent egy mobil. A felügyelőé. Bámulatos, csak erre tudtam gondolni.

- Maga egy… - megforgatta a szemét – nem ember. – Majd még jelentkezem – azzal kilépett az ajtón és a folyosóról még lehetett hallani, ahogy azt mondja, „Itt Lestrade.”

***

Nem szerettem volna zavarni munka közben, ezért elvonultam a szobájába. A táskámból kivettem a tabletemet és ellenőriztem az e-mailjeimet. A főnökömtől, Dr. Previstől jött egy. Tegnapelőtt írta.

Tisztelt Molly Hooper,
Tudatnom kell Önnel, hogy keddtől kezdve erre a hétre Johnson leváltja Magát. Kellemes pihenést.
Dr. Previs

Meglepődtem. Épp indultam volna dolgozni, de ennek a hírnek igazán örültem. Keddenként tizenegyre járok dolgozni este kilencig. Ez a nap a leghosszabb. Talán ezért szeretek olyan korán fölkelni minden kedden; hogy élvezhessem a szabadidőmet, és hogy kicsit kimozduljak. Szoktam futni járni. Így levezethetem az előző nap felgyülemlett stresszt.

     Rákattintottam a „Válasz” ikonra és legépeltem egy rövidke köszönetnyilvánítást és egy mentséget, amiért nem írtam előbb. Még felnéztem a kedvenc csatornáimra, hogy kicsit kikapcsolódjak. Találtam pár új videót. Gondoltam keresek valami új sorozatot, épp most fejeztem be az előzőt. Mikor elindítottam volna az első részt, kinyílt a háló ajtaja. Sherlock állt ott arcán hatalmas vigyorral. Lezártam a tabletet és letettem magam mellé.

- Na, mire jutottál?

- Találtam valamit – súgta izgatottan. Közelebb jött, egyet lépett előre.

- Mit?

- Gyere, megmutatom.

Abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a szobából, a bejárati ajtó kinyílt és a küszöbön John Watson jelent meg.

- Jó reggelt – motyogta.

- Jó reggelt, John – üdvözöltem. Sherlock közben odasétált hozzá.

- Nem gondoltál már arra, hogy keresel valami kis lakást magadnak?

- Azért ennél egy kicsit udvariasabban is megkérhettél volna, hogy menjek el. De egyébként jó hírem van.

Sherlock sóhajtott és várta a folytatást.

- Elköltözöm.

Erre egyikőnk sem számított.

- Tényleg? Ez valóban nagyszerű hír. De amúgy hova?

- A menyasszonyomhoz.

Na, ez a szó kiábrándító volt. Láttam, hogy Sherlockból szinte már készül kitörni a „Miiii?”, de végül megrántotta a vállát és mellém lépett.

- Összepakolok, ha nem gond – mondta és már el is tűnt a szemünk elől.

Valami végtelenül őrölt mosolyt fedeztem fel Sherlock arcán. Aztán mintha valami más jutott volna az eszébe, izmai ellazultak, arca olyan semmilyen volt. Rám nézett.

- Akkor… gyere, megmutatom, mit találtam. – Az íróasztalhoz léptünk és az asztalra mutatott. Teljesen elképedtem.

Tovább a következő részhez>>
Vissza az előző részhez>>

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Idézett hozzászólás:
Mikor folytatódik a történet? Eszméletlen jó!
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2014.10.16. 22:39 Balogné Marton Tímea Mikor folytatódik a történet? Eszméletlen jó!