Kinyitottam a szemem. Ujjaim a hideg fémcsövet fonták körbe. A minket védő üvegkabinból belátta egész Londont.  Ujjaim a hideg fémcsövet fonták körbe. A minket védő üvegkabinból beláttam egész Londont! A Temze minden csapkodó hullámára vetült egy sávban a lemenő nap bíborvörösben és narancssárgában játszó tükre. Az épületek ablakaira verődött napfénytől szikrázott, ragyogott a város. Láttam a hidakon az aprónak tűnő buszokat, taxikat, autókat áthaladni. Az emberek hangyáknak tűntek, és egyre inkább alig látszottak, ahogy magasabbra emelkedtünk.

A látvány annyira rabul ejtett, hogy csak idővel ébredtem fel a katarzisból; feloszlott apránként, mint a köd, és végre hátra tudtam fordulni, hogy megcsókolhassam őt. A szavak feleslegesnek tűntek, inkább átkulcsoltam ujjaimat a dereka mögött, szorosan odasimultam hozzá, illatát mélyen magamba szívtam, aztán lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam. Olyan boldog voltam! Mintha egy olyan álomban lennék, amit mindig is álmodtam: kettesben vele a London Eye-on, a hatalmas óriáskeréken.

- Hogy tetszik? – kérdezte, s megfogta a kezem.

- Gyönyörű! Sőt, nem is találok szavakat.

- Én igen – mondta bizsergetően mély hangján, vett egy nagy levegőt, hogy kihangsúlyozza mondanivalóját. – Szeretlek Molly.

Újra odasimítottam a fejem a mellkasára, s hevesen lüktető szíve dobbanásaitól teljesen megnyugodtam. Aztán megfordultam, hogy lássam azt, amiért valóban jöttünk: egész Londont. Észre sem vettem, de már visszafelé ereszkedtünk. A kabin 135 méterről kb. 110-ig ereszkedett. De amíg még magasan voltunk, élveztem a látványt.

***

Kiléptünk a kabinból, és kimentünk a főútra, hogy taxit foghassunk. Kéz a kézben sétáltunk a naplemente utolsó sugaraiban fürödve. Egy ideig ácsorogtunk a járdán, amikor végre megjelent egy fekete taxi.

- A Baker Street 221/B-hez – szólt be az autóba Sherlock.

- Szálljanak be.

Az út nem tartott sokáig. Mi csak vigyorogtunk egymásra egész idő alatt, ő pedig már tervezte az este további részét –gondolom. Az emberek még mindig zsongtak az utcákon. Siettek haza a családjukhoz, barátjukhoz, hogy végre a nehéz szombat után pihenhessenek. Mire a Baker Streetre értünk, már eltűnt végleg a nap, s felváltotta azt a hold és szürkülete. Sherlock előreadta az aprót, és mint a rakéta, kirobbantunk az autóból, ami aztán szépen elkanyarodott. Belenyúlt jobb kabátzsebébe, hogy elővegye a kulcscsomót.

- Áh! – mordult fel, aztán rám pillantott. – Segítenél? – azzal oldalra fordult, hogy hozzáférhessek a zsebhez. Finoman belenyúltam, és pillanatok alatt kiszedtem a kulcsokat. Rosszallóan rázta a fejét, aztán elnevette magát és a zárban kétszer elfordította a megfelelő kulcsot.

Miután kinyílt az ajtó, fellépcsőztünk. Bejutottunk a lakásba, én pedig levettem a farmermellényemet, és felakasztottam az ajtóra felszegecselt akasztóra. Kibújtam a cipőmből, és letettem a táskámat a nappaliba. Kinéztem az ablakon. Pár perc alatt teljesen

- Azonnal jövök – szóltam, és beszaladtam a fürdőszobába a táskámat még útközben megragadva. Nekiestem a nadrágomnak. Átvettem egy kényelmesebbre. A táskámba dobtam még indulás előtt egy fekete cicanacit, abba bújtam bele. A hajamat átfésültem, és oldalt választottam el. A sminkemet is feldobtam egy kis csillámmal. Nem szerettem volna megváratni őt, ezért még hármat fújtam a parfümömből, és már indultam is. Lassan nyitottam ki az ajtót. Kinéztem óvatosan. Ő éppen a konyhában foglalatoskodott. Lábujjhegyen átszaladtam a szemközti hálóba, letettem a táskámat a szekrényére, aztán az ágy felé tartottam. Törökülésbe ültem, és kivettem a pulcsim zsebéből a telefonomat. A középső gomb villogott, ami azt jelenti, hogy SMS-t kaptam.

- Ilyenkor ki írhat SMS-t? – gondoltam. Kíváncsian oldottam fel a kódot. A kijelző fenti sávjában ott volt a kis boríték. Lehúztam, és már olvastam is. A barátnőmtől jött.

Molly! Mik történnek veled mostanság? Alig hallok felőled. Lécci hívj, amint tudsz. Anne

Még a gimiben lettünk a legjobb barátnők, azóta kissé elhomályosodott a kapcsolatunk. Írországba költözött a szüleivel, és azóta nem tudunk gyakran találkozni. Anne egy igazi angyal. Pár éve szekrénye felét eladományozta szegényeknek. Azóta igazán felnézek rá. Mindig is adakozó szellemű volt, jótékony és jószívű. Mára pszichológus egy középiskolában. Nagyon szereti a munkáját, semmi pénzért nem mondana fel.

- Holnap felhívom – pörgött át az agyamon, aztán leraktam a mobilt az éjjeliszekrényre. Végiggondoltam, hogy éppen Sherlock ágyán ülök, és hogy a barátnője vagyok. Több nem is kellett.

Pár perc múlva megjelent a küszöbön szürke pólóban és egy rövidnadrágban. Leült velem szembe az ágyra, és megfogta a kezem.

- Na, mit ügyködtél odakint?

- Majd meglátod – sejtelmesen elmosolyodott, aztán az arcomat fürkészte. – Ugye tudod, hogy a smink számodra felesleges?

- Höh. Na persze – sóhajtottam egyet. – Sajnos szükséges.

- Az arcod e nélkül a sok vacak nélkül is gyönyörű. Természetes szépség vagy, törődj bele. Tedd félre a büszkeségedet és valld be. Szép vagy.

- Ugyan, Sherlock…

Közel hajolt, hogy megcsókoljon. Karomat átdobtam a vállán. Felemelkedtem, hogy az ölébe üljek, hogy még kényelmesebb legyen, mert ez egy elég kényelmetlen póz volt.

- Feküdj hasra – utasította a fülembe súgva.

Engedelmeskedtem neki, ő a combomra ült, és elkezdte masszírozni a hátamat. A lapockámat, a gerincem mellett is, és a derekamat is átnyomkodta. Hihetetlenül érzékien csinálta. Alapjába véve szeretem, ha masszíroznak, de ennek tetejében még Ő csinálja! Hát igen. Igazán tudta, mivel nyűgözzön le. Annyira nyugodt állapotba kerültem, hogy észre se vettem, de elszenderedtem. Ez volt az utolsó emlékem a masszírozásról. A dolgok elcsendesültek körülöttünk, a világ békésebbé vált. A szoba kellemes melegsége átölelt, és teljesen elfedett. Testem teljesen az ágyba süppedt, mintha elnyelt volna a matrac. Az ágynemű átvette Sherlock illatát. Bőre pont ugyanilyen kellemes és édes illatú volt. Tökéletesen az Ámorba vesztem. Teljesen.

Cím: 6. rész: Ámorba veszve II.
Korhatár: 16
Stílus: romantikus, humoros
Ismertető: Forró vágyaink legalább addig nem csillapulnak, míg a fürdővíz ki nem hűl. De a megoldás egészen egyszerű: megnyitjuk a csapot, és engedünk még egy kis forró vizet.

Annyira csodálatos megnyugvással töltött el az érzés, hogy az idő és a tér egybemosódtak és elfolytak, mint egy örömkönny az ember arcán. A kellemes melegség, a puha és illatos ágy elvarázsoltak, és egyik pillanatról a másikra az álom világába repültem. Mintha pihe-puha narancsszínű vattacukorszerű felhőkön ugrándoznék, olyan könnyűvé vált a testem. Boldog voltam. Talán még el is mosolyodtam álmomban. Békésen aludtam a matracba nyomódva.

Mikor a varázslat elillant, megrázkódtam, és felnyitottam szemeimet. A legelső, ami feltűnt, hogy az Ő mellkasán ébredtem. Először megpróbáltam magamhoz térni, s aztán szaladt fel a tekintetem az arcáig. Mosolygott. Eszeveszett édesen.  Elnevettem volna magam, ha éppen nem lennék abban a kómás állapotban. Szerettem volna megkérdezni, hogy akkor most mi van, de a számon nem jött ki hang, ezért csak visszahajtottam a fejem a mellkasára, és sóhajtottam egy nagyot. Néhány percig csendben feküdtem rajta, ő pedig türelmesen várt. Elszégyelltem magam, amiért elaludtam, mert egészen más terveim voltak, de így összeomlottak, mint egy vár. Ötletem sem volt, hogy mit kéne tennem, aztán, mikor már nagyjából felébredtem, felemeltem a fejem, és újra az arcára néztem.

- Ne haragudj – szólaltam meg, és legurultam mellé.

- Miért is kéne? – kérdezte, és oldalra fordult, felém.

- Mert elaludtam – nevettem el szégyenemben magam.

- Ugyan. Ez egy pozitív visszajelzés arról, hogy szereted, ha masszíroznak – mosolyodott el, és kisimította a rövidebb tincseket az arcomból.

- Egyébként hány óra van?

- Az most mindegy. Gyere velem.

Egy pillanatra lefagytam, aztán a másikban már az ajtónál állt, és engem várt. Kinyújtózkodtam, és odaszaladtam hozzá kíváncsian. Nem szóltam semmit, csak hagytam, hogy elvezessen valahová. A konyhába mentünk, és lám csak! Az asztal megterítve volt, a kaját pedig épp abban a pillanatban vette ki a sütőből, amit már rég lezárt, csak ottmaradt bent, hogy ne hűljön ki. Letette az asztalra, és megállt a hozzám közelebbi széknél, és oldalra biccentett, jelezvén, hogy üljek le.

***

Leültünk mind a ketten az asztalhoz. Megfogta a kanalat és a kést, és szedett nekem egy halat. Imádom a halat! A kedvenc ételem. De leginkább sütve szeretem, pont úgy, ahogy Sherlock elkészítette nekem. Hát ezen ügyködött a konyhában, míg én átöltöztem…

Ő is kiválasztott magának egy szép méretes pisztrángot, és mielőtt hozta volna a köretet, gyorsan lelocsolta egy kis szafttal. A sütőben melegedett a krumpli is, amit gyorsan a halas tál mellé tett. Szedtem magamnak, aztán ő is, és belekortyoltam a vörösborba, ami ott piroslott a pohárban. Most először tudtam megszólalni.

- Ez csodálatos! Annyira hálás vagyok ezért a vacsoráért!

- De még meg sem kóstoltad – mosolygott, és szelt egy falatnyit a halból.

Nem is vártam tovább, gyorsan kivágtam a közepéből egy nagy falatot, és alig vártam, hogy megízlelhessem, amit nekem főzött. Miközben a számba vettem, megrágtam és lenyeltem, végig az arcomat figyelte. Nagyon kíváncsi volt, hogy ízlik-e nekem, vagy sem.

- Isteni. Nagyon finom!

- Tényleg? – lepődött meg láthatóan. -  De örülök! Egy kő esett le a szívemről! - elmosolyodtam, és nekiestem a vacsorának, mert már farkas éhes voltam.

***

Az idő már későre járt, mikor végeztünk az evéssel, és még el is mosogattunk. Semmire sem vágytam jobban, csak egy jó forró fürdőre. Sherlock leült a nappaliba, bekapcsolta a tévét, és unottan nézte a híreket. Addig én elillantam a fürdőbe, és elkezdtem engedni a finom meleg vizet. Mikor már körülbelül félig volt a víz a kádban, kiválasztottam egy tusfürdőt, aminek a legSherlockosabb volt az illata, és abból öntöttem a vízbe. Ahogy az első csepp tusfürdő belecseppent a csapból folyó vízbe, hirtelen felhabosodott, és lassan elért a habtakaró a kád másik végébe.

Amíg megtelt a kád vízzel, megszabadultam a ruháimtól, és becsavartam a testem egy törölközővel. Kimentem a nappaliba, és elé álltam. Kikapcsolta a tévét, látván, hogy jövök. Ledobtam a törölközőt, és a reakcióját figyeltem. Elvigyorodott, és felállt a kanapéról. Kibújt a rövidnadrágjából és az alsónadrágjából is. Gyorsan megszabadult a szürke pólótól is, és a fürdőszoba felé vettük az irányt. Bent csak néhány gyertya égett, amiket még azelőtt gyújtottam meg, mielőtt kimentem volna hozzá a nappaliba. Beléptem a kádba, és hagytam, hogy belepjen a forró fehér hab. Csatlakozott hozzám, de a vigyort az arcáról nem bírta letörölni. Nem bírtam ki, hogy ne nevessem el magam. Elhelyezkedett, aztán odacsusszantam hozzám. Ujjai a csípőmre vándoroltak, én pedig átkaroltam a nyakát. Gyengéden csókolt meg.

Ott feküdtünk a viszonylag kicsi kádban, a forró vízben, és csókolóztunk. Tökéletes csönd lett. A gyertyák pislákoló fényükkel töltötték be a kis szobát. Annyira romantikus volt a hangulat. Már csak a rózsaszirmok hiányoztak. Felhúztam a lábaimat, még közelebb húzódtam hozzá. Nyakát csókolgattam, mellkasát simogattam. Ujjaival rajzolt meztelen hátamra, aztán lejjebb vándorolt: kezei eltűntek a víz alatt. Ajkaim újra az övéire tévedtek. Mikor keze a fenekemet tapintotta, a gyengéd csók átcsapott egy vad csókba. Annyira szenvedélyesen és szerelmesen csókolt, mint soha senki. A boldogság töltötte be szívemet. A vágyaim és az álmaim napról napra válnak valóra…

Tovább a következő részhez>>
Vissza az előző részhez>>

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.