Miközben ő csak ott ült, én visszamásztam az ölébe, és a vállára hajtottam a fejem. Szorosan hozzábújtam, és aztán ő is átkarolt. Nyugodtan hallgattam, ahogy az orrán beszívja a levegőt, miután becsuktam a szemem, s mellkasa mozgása minden problémámat elűzte. Mélyen beszívtam forró bőre illatát, és az agyam szépen kezdett kikapcsolni. Abbahagytam itt, félmeztelenül, s majdnem elnyomott az álom a mellkasán, amikor a fülembe súgott valamit:

- Nem folytatjuk? – erre felriadtam, nem tudtam, pontosan mit kellene mondanom. Ráeszméltem, hogy a legjobb, ha semmit sem mondok, egész egyszerűen felemeltem a fejem, és megcsókoltam.

Kezével a hátamat simogatta, amitől egész testem megfeszült, és libabőrös lett. Hidegként futott végig az érzés. Azt hittem, a csókommal beéri, de tévedtem.

- Értem már –súgta a számba kacéran. – Jól van. Te akartad.

Azzal a fenekembe markolt, és átfordított a hátamra. A kanapén feküdtem, ő pedig felém hajolt, és vadul csókolni kezdett. Nem egészen tudtam, most mi lesz, de átvette az irányítást. Annyira jól csinált mindent, megvadultam attól a látványtól, ami a szemem elé tárult: szinte meztelenül támaszkodik fölöttem, arcába lógnak göndör tincsei…

Mellkasát simogattam, majd a hasát, és körberajzoltam a köldökét is. Alsónadrágja peremébe akasztottam az ujjaimat, amikor megharapta az ajkam, ijedtemben lerántottam, amit aztán hátrarúgott. Csak utólag tudtam meg, hogy ez volt a célja. Mindenképpen azt akarta, hogy én szabadítsam meg az utolsó ruhadarabjától.

A gyenge fény miatt alig láttuk egymást. Elmosolyodott, és a nyakamat csókolgatta. Annyira szenvedélyesen és érzékien csókolt, hogy csak később vettem észre, hogy ujjaival kezd megfosztani a bugyimtól. Bal oldalt már lejesen lehúzta, megtámasztotta egész testét jobb kezével, és a ballal folytatta tovább.

***

Két pillanattal később a combomat simogatta, miközben a köldökömet rajzolta körbe nyelve hegyével. Minden érintése megölt. A mámor édes perceit éltem akkor, és még nem is tudtam, mi lesz pár órával később… Két foga közé vette oldalt, a combomnál bugyim vékony anyagát, és megnyalta alatta a bőrömet. Aztán meglepetésemre teljes erejéből lerántotta rólam!

Hatásszünet.

Egy hatalmas reccsenés szakított félbe minket. Elnevettük magunkat, visszajött hozzám, hogy a fülembe súgja, vesz másikat. Válaszként és köszönetképp megcsókoltam. Meg se kottyant, hogy tulajdonképpen letépte rólam a kedvenc és talán legszexibb bugyimat, csak ami utána jött, kárpótolt. A foszlányokat arrébb hajította, és ezzel mindketten meztelenek voltunk.

Szexin mosolygott rám, aztán elbambult. Nem értettem, most éppen mire készül, úgy tűnt, erősen gondolkozik.

- Mi az? – kérdeztem aggódóan. Féltem, hogy valamit én csináltam rosszul.

- Most már semmin – ezt épphogy kimondta, és vadul csókolni kezdett. Majd’ megfulladtam, amikor végre hagyta, hogy levegőt vegyek. Két kezével megtámasztotta a csípőm. Ez azt jelentette, hogy ő már kész van. Megijedtem. Úgy láttam, már semmi sem akadályozza meg az elkerülhetetlent. Testileg teljesen készen álltam rá, azt hiszem. De lelkileg még nem. Vagyis nem az első randin. Épp húzott volna az ölébe, amikor zajt hallottunk.

***

Másodpercekig nem történt semmi. Hallgattuk a csöndet. Úgy tűnt, képzelődtünk. Egymásra néztünk. Épp szóra nyitotta volna a száját, amikor kulcscsörgésre lettünk figyelmesek.

- John! – mondta kikerekedett szemekkel, meztelenül, és leoltotta a kislámpát. Az ölébe kapott, majd elindultunk. A folyosóról egy szobába kerültünk. Utólag tudom, az övébe. Letett hanyatt az ágyra és rám ugrott, amikor elordította magát:

- A ruháink!

Kiszaladt a szobából, feloltotta a kisvillanyt, és pár másodperccel később le is kapcsolta. A padlóra dobta a kupacot, és bezárta az ajtót kulcsra, amit aztán eldobott. Nagyot koppant a parkettán, de nem igazán érdekelt egyikünket sem.

- Ne haragudj – súgta a fülembe, és betakart a takarójával. Bemászott mellém. Kitapogatta, hogy hol van a csípőm, és közelebb húzott magához. Orrunk is összeért, így hallgattuk, ahogy John Watson lepakol, lezuhanyozik és csendben lefekszik aludni. Sherlock kibújt a takaró alól, amikor a csuklója után nyúltam.

- Hova mész?

- Csak megnézem, hogy lefeküdt-e már, vagy laptopozik, mint azt múltkor csinálta, mert azzal rendesen bekavart, mert… - abbahagyta a mondandóját, mintha valami olyat mondott volna, amit nem szabadott volna. Persze én egyből rájöttem, és elmosolyodtam.

- És meztelenül mész ki? – próbáltam arra bírni, hogy maradjon velem.

- Na és? – ezen picit meglepődtem, megvontam a vállam, és magatehetetlenül a párnába nyomtam a fejem.

Leguggolt a padlóra, és keresgélte az ujjaival a kulcsot, de nem találta. Az ablakon beszűrődő fényektől kirajzolódott teste összes vonala, amitől végigfutott a hátamon a hideg. Lerúgtam a takarót, és felhúztam az egyik térdemet. Oldalra feküdtem, a könyökömre támasztottam a fejem. Így vártam vissza. Nagyot sóhajtott, feladta. Nem akarta felkapcsolni a villanyt, ezért visszaindult. Odafeküdt mellém, kezét végigsimította a hátamon. Elmosolyodtam, és közelebb húzott magához. Alkalmasnak tartottam a pillanatot, hogy elmondjam neki, mi nyomja a szívem.

- Nézd… én nem szeretnék már az első randinkon lefeküdni veled.

Nem válaszolt, csak a hajamba túrt, és közelebb húzta a fejem. Majd elfordult, és kotorászni kezdett az éjjeliszekrénye fiókjában. Egy kattanásra lettem figyelmes, és a kezében egy öngyújtó volt. A kis szekrényen egy mécses, amit meggyújtott, majd visszatette a gyújtót a helyére. Megfogta a telefonját, és felém tartotta a kijelzőjét. 0:11. Ez állt rajta.

- Tekintsük ezt már második randinak – jelentette ki, és még kacérul hozzátett valamit. – És a második randinkon?

Ekkor jöttem rá, hogy nem volt semmiféle teszt, vagy próba. Csak én találtam ki. Ekkor már csak annyi feladatom volt, hogy elvarázsoljam őt. Visszafeküdt mellém, és kisimította az arcomból a hajszálaimat, és gyengéden megcsókolt. Átvetettem az egyik lábam a combján, hogy minél közelebb kerüljek hozzá.

- És egyébként ez most mi? – suttogtam, s közben beletúrtam a hajába.

- Mire gondolsz?

- Kettőnkre.

- Nem tudom, hogy emlékszel-e arra a találkozóra, amikor Stamford születésnapját ünnepeltük…

- Emlékszem.

- Annyira csinos voltál akkor. A hajad olyan gyönyörű volt, a ruhád, a tested… vadító.

- Tényleg? – hitetlenkedtem. Alig akartam hinni a fülemnek. Akkor volt értelme annak, hogy megvettem azt a szexi fekete ruhát. Igen. Most már látom.

- Igen. Akkor tetszettél meg igazán. Mindig is aranyosnak tartottalak. De amikor pár éve segítettél megrendezni a saját halálomat, azóta bízom benned igazán – súgta, és a homlokomra nyomott egy puszit.

Szó nélkül maradtam. Megcsókoltam, és nyelvemmel végigszántottam a nyakát. Éreztem a számban parfümjét, azt, amit mindig is éreztem, amikor 1 méterre álltunk egymástól.

- Sherlock. Én, amióta ismerlek, azóta vagyok odáig érted. És nem csak tetszel. Szeretlek! – a nyakába haraptam óvatosan, amitől felszisszent.

- Én is szeretlek – azzal megfogta a combom, és maga felé húzta. – Én többet akarok, mint egy csók.

- Mit akarsz? – tettem fel az agyamat már régóta égető kérdést.

- Téged akarlak Molly!

Ez kellett már csak, és robbant a bomba. Félig felült, én pedig hanyattfeküdtem. Felhúztam a térdeimet, és megfogtam a csuklóját. Magamhoz húztam, és megcsókolt. De nekem több kellett. Végigsimítottam mind a két oldalát párhuzamosan. Már kitapasztaltam, hogy ez az egyik legérzékenyebb pontja.

- Ah, Molly – nyögte a fülembe a nevem, amitől még hevesebben vert a szívem.

Mindennél jobban kívántam a csókjait, az érintéseit, de leginkább őt. Annyira vártam, hogy végre egymáséi legyünk. Még egy puszit nyomott az ajkaimra, és a sarkára ült. A combomat simogatta, és aztán a köldökömet rajzolta körbe ujjával. Mikor aztán a köldököm alá ért, felnyögtem. Tudta, hogy jól csinálja azt, amit csinál, és tovább folytatta. Visszahajolt hozzám egy csók erejéig, és ujjai a derekamra tévedtek. Teste követte ujjai vonalát, mígnem ajkai a fülemhez értek, és érzékien súgták:

- Kész vagy?

- Teljesen.

A gyertya pislákolása teljesen megnyugtatott. Már az sem zavart volna, ha John felébred a zajokra. Nem érdekelt volna, hogy mit hisz. Semmit sem akartam jobban, mint Sherlockot azon az éjszakán. Olyan romantikus volt minden. Nem hittem volna, hogy ennyit tud a nőkről és azok gyengepontjairól. Nem is érdekelt, honnan tudja. Már a fellegekben jártam, a szivárvány legtetején, a felhőkön fekve, és az a férfi csókol, akit mindig is tiszta szívből szerettem, és szeretni fogok.

Tovább a következő részhez>>
Vissza az előző részhez>>

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés