A keddi hajnal mindig �mulatba ejt� Londonban. Valami�rt ezen a napon minden olyan csendes: az �g gy�ny�r� sz�nekben pomp�zik, a leveg� friss, az emberek j�kedv�en �brednek. Minden kedden f�lkelek j� kor�n, hogy l�thassam a napfelkelt�t. Ezt a szok�somat ezen a kedden is k�vettem. Ahogy kinyitottam a szemet, �jjeliszekr�ny ker�lt a l�t�terembe. Rajta Sherlock holmijai. Az � szob�j�ban vagyok. �reztem, hogy a nyakamat meleg fuvallat �rasztja el. H�trafordultam, �s �t tal�ltam magam mellett. �lm�ban szuszogott. Tincsei belehullottak a homlok�ba. Szempill�i b�k�sen rebegtek. �lmodott valamit. �tn�ztem a v�lla f�l�tt. Az ablakot eltakarta a s�t�t�t�f�gg�ny. M�g s�t�t volt, k�l�nben l�ttam volna a narancss�rga f�nyt. Megfesz�tettem a testem �s er�t vettem magamon. Fel�ltem az �gyban. Ler�gtam magamr�l a takar�t �s lem�sztam a matracr�l. Miel�tt elhagytam volna a szob�t, m�g egy pillant�st vetettem az alv� Sherlockra �s sz�vemet el�nt�tte a boldogs�g. Annyira j� �rz�s mellette �bredni azzal a tudattal, hogy � az eny�m �s �n az �v� vagyok.
     Behajtottam magam m�g�tt az ajt�t. A folyos� s�t�t volt �s hideg. A padl�sz�nyeg pedig sz�rta a talpamat. A nappaliban is s�t�t volt m�g. Id�ben vagyok. Elh�ztam a f�gg�ny�ket �s kinyitottam az ablakokat, hogy be�ramolhasson a h�v�s, p�r�val teli leveg�.
     Kihajoltam �s vettem egy m�ly leveg�t. A szemben l�v� h�zt�mb cs�ndes volt. M�g mindenki aludt. Tekintetem akaratlanul is a szemben l�v� lak�s ablak�ra t�vedt. Az �zenet nem volt ott. Lestrade biztos leszedette. M�g egy ideig nyitva hagytam az ablakot, hogy kiszell�zhessen a kis lak�s. A konyh�ba mentem, hogy feltegyek egy k�v�t. A pult koszos volt, rajta mindenf�le m�szerrel.
     A leveg� leh�lt. Becsuktam az ablakokat, azt�n a kanap�n elter�l� k�nt�st felkaptam �s beleb�jtam. �jra az ablak el� l�ptem, elh�ztam a sz�ket az �r�asztal el�l, �s a p�rk�ny mell� kuporodtam. A h�zt�mb keleti oldala fel� ford�tottam a fejem �s v�rtam az els� napsugarat. A horizonton megjelent egy apr�cska narancssz�n� folt, ami egyre csak terjedt. Kedd reggelenk�nt ez a pillanat eml�keztet arra, hogy van �rtelme �lni �s hinni a csod�kban.
     A fekete ital t�kr�ben megl�ttam arcom k�rvonalait. Egy s�padt, karik�s szem� arc n�zett vissza r�m. Egy pillanatra elsz�rnyedtem, kir�zott a hideg, a t�k�rk�p elmos�dott. Abban a pillanatban, amikor a forr� fekete k�v� a fels� ajkamhoz �rt, kopog�st hallottam. A bej�rat fel�l j�tt. Letettem a b�gr�t az asztalra �s az ajt� el� l�ptem.

- Ki az? – K�rdeztem halkan.
- Lestrade fel�gyel� – felelte az �rces hang a t�loldalr�l.
Sherlock felakasztott kab�tj�nak zseb�be ny�ltam, a kulcs�rt. A z�rban k�tszer elforgattam �s megragadtam a kilincset. Nem tudtam, hogy mire sz�m�tsak. Meglep�dtem, hogy ilyen kor�n reggel itt van m�r. �tletem sem volt, hogy mit szeretne mondani. V�g�l lenyomtam a kilincset �s nyikorogva ny�lt ki az ajt�.
- J� reggelt, Miss Hooper. K�rem, ne haragudjon, hogy ilyen kor�n reggel zavarom – t�tov�zott. A l�ba mellett egy nagy doboz fek�dt.
- J� reggelt, Greg. J�jj�n csak. – L�ptem h�tra. Miut�n becipelte a dobozt, visszaz�rtam az ajt�t �s a kulcsot a z�rban hagytam. – J� h�r?
- Nem igaz�n – felelte. Velem szemben �llt meg �s a dobozra pillantott.
- Mi ez?
- A fi�k. Az ember�nk erre a fi�kra utalt. Semmi gyan�sat nem tal�ltam benne. �tn�ztem mindent, de t�nyleg semmi. Egy csepp v�r se, tintafolt, vagy ujjlenyomat. A legmeglep�bb az ujjlenyomat. Let�r�ltek mindent nagyon alaposan. Az�rt hoztam ide, hogy Sherlock megvizsg�lhassa, h�tha tal�l valamit. �s �?
- Alszik m�g.
L�ttam a szem�ben a sajn�lkoz�st, rosszul �rezte mag�t, hogy csak �gy betoppant reggel hatkor.
- De mi�rt nem �rt r� k�s�bb? Mi�rt j�tt ilyen kor�n?
- Molly – hangja komolyra v�ltott. – Ha maga eltesz valamit a fi�kj�ba, let�r�lgeti el�tte azt?
- Nem – s�hajtottam. – Ez�rt kell s�rg�sen Sherlock.
- Eg�sz �jjel ezt a fi�kot tanulm�nyoztam. Mint�t vettem a porb�l…
Soha nem gondoltam volna, hogy Lestrade fel�gyel� kutat�st is v�gez. Azt hittem, „csak” nyomoz.
- �rtem. Azt hiszem, mindj�rt fel�bresztem.
- Semmi sz�ks�g, majd…
De m�r k�s� volt. A folyos�ban Sherlock magasod� alakj�t vettem ki a s�t�tben. A nappalib�l a s�t�t folyos�ra be�rad� f�ny k�s�rtetiesen emelte ki arc�nak er�s von�sait. Vil�gosk�k szeme szinte vil�g�tott. L�ttam benne a f�radts�got �s egyben az izgatotts�got is. �t is meglepte a fel�gyel� jelenl�te �s az a doboz biztosan felkeltette az �rdekl�d�s�t.
- J� reggelt – l�pett k�z�nk. – Mi ez?
- A fi�k tartalma �s maga a fi�k. Ugyanabban a csomagol�sban hagytam meg mag�nak a benne l�v� t�rgyakat.
M�g miel�tt megsz�lalhatott volna, folytatta.
- Ujjlenyomatok nincsenek. Csak a t�rl�s nyomait lehet l�tni. V�ge az �tveszt�nek – hajtotta le a fej�t.
- Nem igaz�n. Ez egy�rtelm�en arra utal, hogy j� ir�nyba szagl�szunk.
- Az lehet, de att�l m�g nincsen benne semmi f�le rejt�ly, vagy feladv�ny, amit keres�nk.
Egy pillanatig csend lett. Senki sem sz�lalt meg.
- K�v�illatot �rzek – mormolta Sherlock.
- Ott van – biccentettem a konyha fel� -, feket�n.
Egy halv�ny mosolyt l�ttam az arc�n, azt�n el is t�nt a szemem el�l.
- �lj�nk le.

***

Sherlock er�teljesen meresztette a szem�t a fi�kra. Tal�n l�legezni is elfelejtett. Az asztaln�l �lt, a l�mpa f�ny�n�l vizsg�lta a retesz oldalait. M�g�tte, a fotel�ben �ltem, velem szemben Greg sz�rcs�lte a k�v�j�t. Feszengve �rezhette mag�t, tal�n az�rt mert nem tud r�j�nni a rejt�lyes �zenget� �zenet�nek val�di jelent�s�re.

- Hogy haladsz?
- J�l – felelte elfojtott hangon. Nagyon koncentr�lt.
- Remek.
S�hajtottam egyet, h�trad�nt�ttem a fejemet �s pr�b�ltam arra gondolni, hogy Sherlock mindent megold majd, kider�ti, hogy ki ez az ember, �s hogy meg tudja id�ben fejteni a feladv�nyt, amit neki sz�nt. Rem�lem.

Tov�bb a k�vetkez� r�szhez>>
Vissza az el�z� r�szhez>>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s