31. rész

Az ünnepi nap előtt

December 23.

Minden csodásan telt ezen a napon.

Lill megírta a meghívókat e-mailben a holnapi karácsonyi partira. Ezután a közértbe ment, amíg még nyitva vannak. James addig megmutatta Airának, hogy lehet hógolyót csinálni. Rendkívül büszke volt kislányára, hogy mennyire tanulékony, kíváncsi és okos.

Lill vett csomagolópapírt, és díszeket. Délután James előkereste a padlásról a tavalyi égőket, és felszerelte a házra, a bejárati ajtó fölé, és a lakásban is díszítgetett.

Addig Lill lányával becsomagolta az ajándékokat. Szerencsére James végzett időben az előkészületekkel és kihozta a konyhából Airát, hogy anyja be tudja csomagolni a kicsi ajándékát is. Lill szépen betette a kész dobozokat egy nagyobb zsákba és fel a padlásra.

Korán letették aludni Airát, hogy karácsony reggel kipihenten kelhessen föl.

Lill elővette a régi szakácskönyvét, és James segítségével kiválasztották az ünnepi menüt.

Eldöntötték végre, hogy mit fognak sütni. James a pulykát és a halat süti meg, Lill a karácsonyi pudingot és a gyümölcskenyeret. De mellette lesz muffin, nassok és rengeteg köret: rizs, főtt, sült, pirított krumpli, tojás, Caesar és kukorica saláta, pirított kukorica és sült hagymakarika is. Levesként pedig húsleves lesz. Karácsony csodaszép reggele: A hó csak kis pelyhenként szemerkélt. A szél nem fújt, a nap egy-egy erős sugara a sűrű vastag felhőkön kis lyukakon áthatolt. Reggel fél 7-kor kelt fel Lill, hogy elkezdje a levest. 7-kor James is felébredt. Segített feleségének.

Mivel a pulykának és a levesnek sok idő kell, elkezdték azokat csinálni.

A vendégek: James szülei; Keath bácsi és Sophia néni, Ivi, George, Lotta, Lill legjobb barátnője, Jane és családja; Mike, a férje és két lányuk, a 3 éves Diana, akit csak Diannak hívnak és az 1 éves Gina.

Jane és Lill is úgy gondolta, Gina és Aira biztos összebarátkoznak majd.9-kor Aira felébredt. James felállította a karácsonyfát.

Lill: Kicsim, segítesz feldíszíteni a fát ha megjöttek majd a vendégek?

Aira: Dádá. - s tapsolva és széles mosollyal jelezte beleegyezését.

Lill: Jól van. Lill szépen felöltöztette Airát egy aranyos kis piros ruhába. Egy vastag, hópelyhes harisnyát adott még rá, mert elég hűvös volt a lakásban. Ezért James begyújtotta a kandallót, és bekapcsolta a lejátszót, amin szép karácsonyi zenék szóltak.

James: Szerintem teszek ki néhány citrom, alma és narancskarikát.

Lill: Jó ötlet. Majd segített neki a gyümölcskarikákat a radiátorra illeszteni.

Lill: Nemsokára megérkeznek a vendégek. Kiteszek egy kis rágcsát.

James: Oké, megnézem, mi van a levessel és a pulykával.

Eközben Aira a szobájában a kis plüssmacijával játszott. Megkereste a piros sapiját, és a macira tette.

32. rész

Karácsony napján

Az első vendég, Ivi érkezett meg egy szép piros díszes ruhában. És köszönés után egyből Airához ment, hogy felvegye, és megpuszilgassa.

Pár perccel később George és James szülei érkeztek meg együtt. Köszöntek a többieknek és mindenki a nappaliban várta a többi vendéget egy kellemes tea és süti mellett. Következőnek Lotta jött meg.

Végül a Rodgers család: Jane, Mike, Gina és Dian.

Csevegés és nevetés közepette ahogy Aira meglátta Ginát, egyből mozgolódni kezdett. Lill letette őt, aki a földön megszeppenve ült, és mindenki nevetve figyelte, mit csinál. Gina bedöcögött a nappaliba, és odaszaladt Airához.

Jane így szólt:

Jane: Ő Aira kicsim.

Gina: Aira...sziaaaa.Aira persze mosolygott nyálat csorgatva.

Lill nevetve megtörölte a száját, és tovább nevetett.

Lill: Ő itt Gina.Aira: Dnaa dnaaLill: Nem, Gina.

Aira: Dnaaaaaaa - sikítozott.

Lill: Akkor te így hívod. Szinte már megfulladt a nevetéstől.

Aira pedig bazsalyogva fordult először Jane majd Dnaaa felé.

Délben már készen volt a leves, és azt ebédelték. Utána muffint ettek.

Olyan szépen esett a hó, gyönyörű volt a táj, a város, és minden. Sokan várták már az ajándékosztást, főleg Aira. Megnéztek együtt családi videókat, és közben mindenki nevetett, milyen aranyosak voltak, amikor kicsik voltak. Délután 3-kor feldíszítették együtt a fát. Mindenki hozott 5 darab díszt a fára.

Rodgersék mézeskalácsokat hoztak, aminek nagy részét megette a többi vendég. A megszáradt gyümölcskarikákból is tettek fel a fára.

A szaloncukor, a girland és a boa sem maradt ki.

3-at Aira összetört, de szerencsére nem vágta meg a kezét egyik alkalommal sem. A fiúk feltették a hosszú égőt, majd Lill karjába vette lányát, és együtt tették fel a csúcsdíszt.

4 órakor már nagyon jó volt a hangulat; történeteket, vicceket meséltek és énekeltek egymásnak. Keath bácsi érdekes meséket mondott a kisebbeknek, és persze mókásat is.

5 órakor Aira nyűgös volt, ezért eldöntötték, kiosztják az ajándékokat. Szépen körbeálltak, és középre tették Airát. Aira elindult Sophia néni felé. Ő ott maradt nagymamája helyén, aki meg beállt középre, és Lillhez ment, hogy odaadja neki az ajándékát.

A boldog karácsonyt és puszi után helyet cseréltek, és Lill állt be középre.

Ő Ivihez ment, és így folytatódott családi hagyományként.

Végül James maradt bent, aki maga mellé hívta Lillt, és ő hozott egy nagy dobozt a hálószobából.

James és Lill: Aira! Gyere. Megkapod az ajándékodat. Ő boldogan oda ''futott'', és várta az ajándékot.

Leguggoltak a lányukhoz, és hagyták hogy kinyissa a nagy dobozt.

Aira karmolászta a csomagolást, de nem tudta szétszedni. Szülei segítettek neki szétszedni a csomagolást, és egy ketrecszerűség bukkant föl.

S Aira meghallott egy hangot: a ketrecben egy kicsike kis foltos kölyök kutyus ugatott! Aira meglepetten nézett rá. Kimeresztett szemekkel figyelték a többiek. Hirtelen Aira megfogta a kutyust, és kivette a ketrecből. Magához ölelte. Aira: Bubu. Bubu. Bububu.

Ezen túl Bubunak hívták a kutyust.

33. rész

A levél

Aira nagyon örült Bubunak.

Egész végig vele játszott. A karácsonyfát nézte, majd Bubura pillantott. 7-kor megvacsoráztak.

Ivi: Látom, szereti Bubut.

Lill: Igen. Nagyon. Olyan szinten lelkesedik érte.

Jam: Olyan aranyosak együtt.

A vendégek szépen lassan elmentek. Jam és Lill letették aludni Airát, majd a pezsgővel koccintottak, és boldog karácsonyt kívántak egymásnak. Karácsony reggelén Aira rengeteget játszott az új játékaival, de főleg Bubuval.

A kölyökkutyát még tejjel kellett itatni. Lillék házi tejet adtak neki, de azt nagyon is szerette.

Reggeli után Aira szülei ebédet főztek. Közben Aira ott játszott a konyhában Bubuval.

December 31. Szerda.

Most Rodgersék csináltak bulit, és ott ünnepelték az új évet. Aira és a lányok már rég aludtak, amikor a felnőttek elkezdtek bulizni. Mindenki nagyon jól érezte magát. Sokáig fennmaradt néhány ember, de volt, aki már elaludt.

1976. január 1.

Reggel mindenki hazajött Rodgerséktől. Aira otthon még aludt, de később ő is reggelizett. Ivi szemszögéből az élet más. Magányosabb lett az élete, amióta Lill férjhez ment. De azért nem unatkozott. Írta a regényét folyton. Reggel, amikor hazajött Rodgerséktől, még ledőlt picit aludni. Utána megírta regényének utolsó fejezetét. A csillogó gyémántok című regényét már 3 éve írja folyamatosan. Ez egy krimi, sci-fi és fantasy keverék. Kiadta a kiadójánál a könyvet. Megtervezték a borítót és a lapszámot. Délután 4-re készen is lett az első példány, amit szokásosan az író kap meg. Este a kiadótól a barátnője, Kira Newton hívta fel:

Kira: Szia! Nem hiszed el, mi történt!

Ivi: Szia. Mond.

Kira: Nos...az a helyzet, hogy...ma a kiadó vezetője egészen elragadott lett a könyvedtől.

Ivi: Úr isten! Ez szuper!

Kira: Ugye? Számíts jókra. Na pusz.

Ivi: Pusz.

3 héttel később...

Ivi kiment a postaládához, hogy megnézze, mit hozott a postás. S hirtelen meglátott egy szép, halványsárga borítékot, majd behozta.

34. rész

A gála

Ivi a levélben ezt olvasta:

''Tisztelt Iviana Season!

Meghívjuk Önt a Legjobb Könyvek Gálájára.

Helyszín: Tower of London.

Időpont: 1976. január 4. (szombat) 17:00-19:00.

Szeretettel várjunk Önt.

Frederick Palls, polgármester''

Ahogy elolvasta, egyből ugrálni kezdett örömében. Elment a kedvenc butikjába a Rose'n style-ba és megvette a megfelelő estéji ruhát. Amikor hazament, kicsomagolta, és beakasztotta a szekrényébe.

Szombat reggel, 9 óra

Ivi kivette a ruhát a helyéről, és egy székre akasztotta. Reggeli után elővette a csillogó gyémántokat, és belelapozott még egyszer. Azután elővett egy kék táskát, amibe belepakolta a szükséges kellékeket, a könyvet és 2 tollat. Délután 3 óra

Először egy forró kád meleg vízbe ült. És a megmosott haját megszárította és begöndörítette. Elkészítette a sminkjét, majd belebújt a ruhájába és a cipőjébe is. Negyed 5-kor leindult. 16:55-re odaért a Towerhoz.

Valaki: Szia, te biztos csak Iviana Season lehetsz.

Ivi: Igen, én vagyok...na és te biztosan...

Valaki: Én Rovena Kingstone vagyok.

Ivi: Értem. Te is írónő vagy, ugye?

Rovena: Igen, ezért jöttem el én is.

Ivi: Londoni vagy?

Rovena: Nem, Írországban születtem, csak 15 éves koromban költöztünk ide a szüleimmel.

Ivi: Én Walesben születtem.

Rovena: Szép hely, jártam már ott.

Ivi: Bizony, az.

Majd bementek az ünnepélyre, ahol minden gyönyörűen fel volt díszítve. Tele süteményes asztalokkal és italpultokkal. Ám amikor a sok író és írónő beözönlött a nagyterembe, Frederick Palls jött elő, és a mikrofonhoz állt.

Frederick: Köszöntök minden kedves penge tollú művészt. Nos, azért került megrendezésre a ''téli'' Legjobb Könyvek Gálája, mert nagyon sok szép művet olvastam el. S rendkívül büszke vagyok önökre, mert a sok fiatal íróban és írónőben lakozik London, és Anglia kulturális jövője is. Köszöntök mindenkit, aki eljött, és kellemes szórakozást kívánok önöknek!A tapsvihar után egy zenekar hegedűje szólalt meg először, jelezve azt, hogy most zene jön. Eközben Rovena és Ivi összebarátkoztak. Jól érzeték magukat, és közben egyre többet tudtak meg egymásról is. 6-kor Frederick Palls kiosztotta a díjakat.

• Frederick: A legdrámaiabb művéért járó díjat Susan Crime kapta. *taps*
• A legtragikusabb, és legszomorúabb művéért járó díjat Petrick Aloover kapja. *taps*
• A legszerelmesebb művéért járó díjat kapja Rovena Kingstone. *taps*
• A legkorszakibb művéért járó díjat Iviana Season kapja. *taps*
• A legviccesebb művéért járó díjat idén is Jessica Portland kapja. *taps*

Rátérek az összes művekért járó díjakra. Tehát.

• A legtöbb és egyben a legérdekesebb műveiért járó díjat 1976 telén is Iviana Season és Jamie Wren kapja. *taps*
• A legtöbb drámai műveiért járó díjat Lewis Clarks kapja. *taps*
• A legtöbb fantasy műveiért járó díjat Iviana Season kapja. *taps*
• A legtöbb saját magáról íródott műveiért Sarah Flin kapja a díjat. *taps*
• A legtudományosabb műveiért Carlos Timm kapja a díjat.
• 1975-ben a legaktívabb író volt Petrick Aloover. *taps*
• A legaktívabb írónő 1975-ben Iviana Season volt. *taps*
• Ezen a gálán a legtöbb díjért járó díjat nem más, mint Iviana Season kapja. Gratulálok! *taps*

Köszönöm, hogy eljöttek. Gratulálok mindenkinek. A viszont látásra!

A műsor után...

Ivi a 4 díját beletette a táskájába, de a legaktívabb díjat (trófea) a kezében vitte. A többi díj kis dobozkákba volt beletéve. Hazament, kitette a díjakat és ledőlt aludni.

35. rész

Barát vagy ellenség?

Rovena, Lotta és Ivi nagyon jó barátnők lettek.

Az egyik reggel Ivi reggeli után ismét elkezdett egy könyvet. Délelőtt 11-kor Rovena hívta telefonon.

Rovena: Szia Ivi.

Ivi: Ó, szia, mond.

Rovena: Mit szólnál, ha te, Lotta és én elmennénk moziba?

Ivi: Szuper. Mikor?

Rovena: Ma délután 2-kor.

Ivi: Megfelel. Akkor a mozi előtt.

Rovena: Oké. Szia.

Ivi: Szia.

Délután kettőre Lotta és Ivi a mozi elé jöttek, de sehol sem találták Rovenát.

Ivi telefonja megcsörrent.

Ivi: Igen?

Rovena: Én vagyok az, Rov.

Ivi: Szia, hol vagy?

Rovena: Szia, nem jövök, mert nagyon rosszul vagyok.

Ivi: Juj, akkor megyünk meglátogatni, és...

Rovena: Ne, ne gyertek, mert az orvosom azt mondta, hogy feküdjek, és senkivel ne kerüljek egy légtérbe.

Ivi: Ó, akkor jobbulást.

Rovena: Köszi. Szia.

Ivi: Szia.

Majd így szólt Lotta:

'Hogy hogy nem jön?'

'Azt mondta, nagyon fertőző...'

'Akkor mi legyen?'

'Menjünk be, úgyis meg akartuk nézni a filmet, nem?'

'De.'

És bementek, hogy megnézzék a Pizsiparti című vígjátékot.

S ekkor történt valami.

Rovena Ivi háza előtt jelent meg, teljesen egészségesen. Tehát ő makk egészséges, és hazudott. De vajon miért?

Ezért:

Rovenánál volt egy másolt kulcs, ami Ivi lakásába vezet be. Bement a lakásba, egyenesen Ivi szobájába. Ott kutatni kezdett. Majd amikor megtalálta, mait keresett, a táskájába csúsztatta, és elment. Ám egyvalamit elfelejtett: lekapcsolni a villanyt. Annyira sietett, hogy nehogy a járókelők észre vegyék, hogy belemegy.

1 órával később Ivi hazajött, és egyből feltűnt neki, hogy égve van a villany a szobájában. Először nagyon megijedt, és látta, hogy nyitva van a fiók.

*Betörő járt itt? Akkor jó béna lehetett, mert a fiókot nyitva, a lámpát égve hagyta...* - tűnődött el Ivi.

Majd amikor meglátta, hogy hiányzik a varázskönyve, egyből idegbajt kapott. Azt se tudta, hova kapjon. Majd eszébe jutott: A házon van egy kis kamera felszerelve. Kiment a házból, és leszedte a tartójából a kamerát. Kiszedte belőle a kis kazettát, és a lejátszóba tette. Meglátta, hogy ki van az ajtaja előtt, és azt is, hogy hogyan távozott.

36. rész

A kódfejtő

Nem is hitte volna, hogy Rovena ilyenre képes. Úgy döntött, nem akar szórakozni vele, tehát a felvételt egyből a rendőrségre vitte. Utána Rovenát otthonában kereste fel 2 rendőr, és persze ő is. Ahogy ajtót nyitott, egy pofonnal üdvözölte, majd így szólt Ivi a két rendőrnek:

- Nála van a könyvem.

Rovena kétségbeesetten válaszolt:

- Tessék?

Majd az egyik rendőr hátrabilincselte a kezét, a másik pedig felkutatta a lakást. Fél perc sem telt bele, de már hozta a vastag, barna borítójú varázskönyvet.

- Ez az asszonyom?

- Igen, Köszönöm. - azzal magamhoz szorítottam a könyvet, és mielőtt elmentem volna, Rovena megfenyegetett:

Rovena: Iviana. Bemocskollak téged, úgy hogy belehalsz a kínodba!

Rendőr: Fogd be a szád, és szállj be a kocsiba, nyomorult.

Elment Ivi. Könyvébe ezzel a bejegyzéssel kezdett:

''Kedves Könyvem!

Rovena volt, aki ellopott téged, és bármi megtörténhetett volna. Sajnálom, hogy lecsukták, de a gyűlölet még erősebb. Egy papír viszont nincs meg: Az, amire kódokat írtam fel. Nem tudom, hogy rájöhetett-e arra, mit jelenthetnek...hisz kinyitni nem tudhatott. A cetlin ez a kódsor szerepelt: 57.3.8...59.14.7...69.8.8...109.10.17...115.4.8... 167.13.19. Az egyik regényem oldalain szereplő sorok egyik betűje olvasható belőle össze: TKIITC. The Key Is In The Coffee. A kulcs egy furcsa megérzés. Ugyanis azt álmodtam két napja, hogy a kávézóban van egy papírtekercs. De nem is akárhol, hanem a női mosdóban, a jobb oldali fülkék közül a harmadikban. Ott van a papír. Elvileg a tartály mögött van egy kis lyuk a falba vésve, és az üregben van a tekercs. Abban van valami...ami olyan...nem is tudom...érdekes! Most megyek, és utána járok. Kíváncsi vagyok, hogy vajon megtalálta-e a tekercset, és rájött-e a kódra...''

Azzal letette a könyvet az éjjeliszekrényére, és elindult a kávézójába, hogy megkeresse a tekercset.

Kellemes, meleg idő volt benn, az épületben. Ő egyenesen a mosdó felé vette az irányt. Bement. A jobbos 3. fülkébe. A tartály mögé nyúlt, és megérzett valami papírszerűt. Ám ahogy kihúzta volna, egy erős szúrást érzett az oldalában, és menten összeesett. Valaki utánament...

37. rész

A hamvak

Ivi a földön hevert, és egy vérző seb volt a feje tetején. A női mosdóból két férfi ment ki a folyosóra, ahonnan lehet bejutni a férfi mosdó is van, tehát észrevétlenül jöttek ki. Mivel a fülke ajtaja, ahol Ivi feküdt, tárva nyitva volt, kicsi volt az esélye, hogy ne találná meg valaki. És 10 percen belül már jött is egy hölgy, aki egyből sikítozni kezdett. Kiszaladt onnan, majd elment a pultoshoz, hogy jöjjön gyorsan. Ő is megijedt, hívta a rendőrséget.

Amelyik két rendőr kijött a helyszínre, az a kettő volt, aki letartóztatta Rovenát is. Egyből felismerték a híres írónőt, és míg csak az agyukon ez a gondolatmenet végigfutott, a mentősök is megérkeztek. Az épületből addig a rendőrök kitessékelték a vendégeket, akik mind csak kérdezősködtek. ''Hol van a hulla'', ''Van hulla?'', ''Mi történt?''.

Mindenki nyugtalan volt. A mentősök úgy döntöttek, hogy mentőhelikoptert hívnak, mivel Ivi állapota nagyon súlyos volt. Bevitték a kórházba, ahol nem sikerült újraéleszteniük. Végül mikor felhívták a családtagokat, hogy jöjjenek a kórházba, és őket bejőve akarták tájékoztatni arról hogy szerettük meghalt. Ám egy fiatal orvosnő így szólt: Doktorúr, jöjjön, felébredt!

Ivi végre felkelt, és stabilizálták az állapotát. Eközben a hír egyre és egyre jobban terjedt. Már Londonból is kijutott, sőt, már Lotta is hallott erről az egészről Párizsban. Bemondták a híradóban, hogy a híres írónő, Iviana Season súlyos fejsérülésben szenvedett, de szerencsére jobban van már.  Két hét múlva kiengedték őt.

A naplójában ezzel a bejegyzéssel írta ki magából a fájdalmait és a furcsa sejtelmeit.

''Kedves naplóm!

Ma érkeztem haza a kórházból, ugyanis valaki az oldalamon megszúrt, elestem és jól bevágtam a fejemet. Rémes volt. De végre itthon vagyok szerető családom körében. Még Lotta is eljött hozzám. Nagyon örülök, hogy itt vannak nekem a családtagjaim, akik szeretnek. Ám ez csak a boldog része az egésznek. Sejtem ki volt az, vagy kinek az emberei lehettek, akik majdnem megöltek. Szerintem Rovena emberei voltak. Hiszen csak ő tudhatott a kódról, amit leírtam...de vajon hogyan nyithatta ki a könyvemet? Azt hiszem, elmegyek a jó öreg Armatusz bácsihoz, hogy megtudjam, vajon mi a megoldás. Van egy olyan megérzésem, hogy neki tudnia kell a választ, mivel jövőbe és múltba látó képességei is vannak. Most viszont zárom soraimat. Holnap megyek a walesi könyvtárba.''

Letette a könyvet, majd kiment a szobájából, vissza a nappaliba a családjához.

Másnap elindult Walesba, hogy  megtudja, vajon igaza volt-e a balesettel kapcsolatban. Ám mikor a könyvtár elé ért, meglátta, hogy zárva van. Csodálkozott, ugyanis a könyvtár minden nap este hatig van nyitva. A hideg, februári szél az arcába fújta a haját. Majd megkérdezte az első szembejövő embert, hogy mi történt a könyvtárral.

Ivi: Jó reggelt, hölgyem. Válaszolna kérem egy nagyon fontos kérdésre?

Hölgy: Persze, mondja csak.

Ivi: Mi történt a könyvtárral?

Hölgy: Hát maga nem tudja?

Ivi: Mit?

Hölgy: Hát Armatusz bácsi sajnos elhunyt.

Ivi: Hogy tessék?

Hölgy: Sajnos jól hallotta...a múlt héten történt. Bezárják a könyvtárat, és az összes könyvet elviszik kedden.

Ivi: De hisz az holnapután van!

Hölgy: Igen...nézze, most mennem kell.

Ivi: Köszönöm, hogy szólt...

Hölgy: Igazán nincs mit. A maga családtagja volt?

Ivi: Igen, a nagybátyám.

Hölgy: Ó, nagyon sajnálom... őszinte részvétem. Kérem bocsásson meg, de dolgoznom kell menni. Viszont látásra.

Ivi: Köszönöm. Viszlát. *Meg kell mentenem a könyveket, de nagyon gyorsan. Ott vannak az utolsó reményeim. Hiszen ez volt az ő élete! Az ő novusza is. Ajj, amit ő írt regény...meg kell mentenem!*

Azzal cselekedni kezdett. Elővett egy régi kulcsot, amit még anno ő adott neki, ha vészhelyzet van a könyvtárban. Gyorsan bement. Felkapcsolta a villanyt, és keresett egy zsákot, amibe belerakta a régi, poros könyveket. Segítségül testvérét hívta, hogy jöjjön Walesba, megmenteni nagybátyja ''hamvait''.

38. rész

Az üzenet

Tehát Ivi és Lill összeszedtek minden könyvet.

Reggeltől estig kellett a 100 négyzetméteres könyvtárat kipakolniuk. Elég fárasztó volt számukra, és segítségül hívták Jamest. Addig Airára Keath és Sophia vigyázott. Sikerült így már kipakolniuk a könyvtárat időben.

Armatusz bácsi hamvait a régi birtokra vitték, ahol Ivi és Lill nőttek fel, Ivi mostohaanyja egykori otthonába. Mikor a munkások jöttek hogy elvigyék a könyveket az országos könyvtárba, csak üres polcokat találtak.

Először nem értették, hogy mi történt, de a biztonsági kamera mindent felvett. Le akarták tartóztatni őket, de mikor igazolták, hogy Armatusz bácsi rokonai, legalábbis Ivi, minden helyre állt. Csak alá kellett írnia Ivinek néhány papírt, és hogy a könyveket átvette, azaz biztonságos helyre helyezte.

Ivi rettenetesen el volt keseredve nagybátyja halála miatt. De egy részen boldog is volt, hogy a hamvait meg tudta menteni.

A temetésen Armatusz bácsit Ivi édesanyja mellé temették. Ahova majd George és Ivi fog kerülni, ha ők is meghalnak. Ez volt a szilárd elképzelése. Hazament, és folytatta elkezdett könyvét.

Először a Járhatatlan út volt a címe, de megváltoztatta a Birtokolhatatlan hamvakká. Armatusz bácsiról írt, és leírta kapcsolatuk történetét. Majd elment a birtokra, Walesba, hogy elhozzon pár olyan könyvet, amik inspirálták őt egykor és még most is.

Ám 1976. február végén már nem csak a regények és a novellák érdekelték. Azaz már nem csak az epikai műfajok.

Hirtelen nagyon szeretett verseket írni. Kiírta magából a fájdalmat 19 versen keresztül. Kiadta az első verses kötetét, az Ihlető hamvakat. Sokat írt a haláláról, az elmúlásról és a hamvakról is, amik most könyveket jelentenek. George nagyon büszke volt lányára. Viszont nagyon sajnálta, amiért ennyire szenved.

Március 3-án Ivi úgy kelt fel, hogy az ablakpárkányán egy kis madárka ült. Csőrében egy tekercs papír volt.

Óvatosan nyitotta ki az ablakot, és kiemelte a madár csőréből a papírt. Visszafeküdt az ágyába, hogy megnézhesse mi ez. Egy levél volt, azaz egy rövidke kis üzenet.

Melynek elolvasása után csak azt ismételte: Lehetetlen.

39. rész

A betűk mögötti sorok

Ivi: Lehetetlen. Nem lehet!

Ugyanis a levélben ez állt:

Iviana!

Ezeket a sorokat a te nagybátyjádtól olvasod. Tudom, hogy számodra

ez most lehetetlennek tűnik, de tudnod kell, hogy {csak testem, de}, a lelkem

nem távozott el. Ezt az üzenetet tiszta lelkemből írom neked. Tudnod kell,hogy

nagyon köszönöm azt, hogy megmentetted a lelkem, és a könyveket is.  Most

leírom azt, amit szerettem volna mondani neked. Vigyázz az ellenségekkel!

Látom a jövődet. Nagyon visszaüthet a sors a kedvességed és a jóságos lelked

miatt. Kérlek! Hogy ne keresd azt a kulcsot! Annyit írhatok, hogy közelebb van,

mint ahogy te gondolnád! Túl közel ahhoz, hogy megérintsd, de túl messze, hogy

látsd. Ha megfejted a betűk mögötti sorokat, rájössz az előző mondat is.

Aki téged nagyon szeret: Armatusz bácsikád figyel fentről.

Ivi először nem értette nagybátyja mondanivalóját, de utána gondolkodni kezdett. Rájött arra, hogy a 8. sor közepén kezdődő mondat egy regényéből való idézet, méghozzá A Röppenő ifjak c. műve. Ez az ún. telenovellára alapuló regény. Nem telenovella, hanem egy regény. Szimplán regény formában.

Az aláírást figyelte. Hiányzott neki az a finom vonás, amit tőle mindig látott. Ahogy a finom, gyenge csuklómozdulatú aláírást látta, hogyan íródik. Mégis olyan gyorsan, egy vonással írta. A visszaemlékezései fájtak, de tudta, hogy erősnek kell lennie, hogy megfejthesse a mondanivalót.

Visszament Walesba, a könyvért. Mindig az ő könyveit bújta, szinte mást nem is olvasott.

Gyorsan megjárta az utat, mert nem volt forgalom. Beleolvasva vett észre valami különöset.

Amikor lapozott, a sorok eltűntek, mintha elmosódnának.

Nagyon megijedt. S 10 percen belül a könyv üressé vált. Elővett egy másik könyvet, de az is üres lett. A szobában, a szőnyegen térdelve sírt. Félt, hogy Armatusz bácsi eltávozta miatt tűnnek el az írásai. Nem tudta, hogy mitévő legyen...

40. rész

A megfejtett kulcs kulcsa

Próbált hidegfejjel gondolkodni. De nem jött rá, mit kéne tennie.

Aztán előkapta a varázskönyvét, ezután pedig ellapozott ahhoz a laphoz, amin Armatusz bácsit jellemzi.

Kimondta azt, hogy: ''a-r-m-a-t-u-s-z--b-á-c-s-i--í-r-á-s-a-i--j-e-l-e-n-j-e-n-e-k--m-e-g''

A könyvekben viszont csak egy szó jelent meg: Ne!

Igazából kétségbe esett...nem tudta, mitévő legyen. Aztán tovább gondolkozott.

És azt mondta: ''r-ö-p-p-e-n-ő--i-f-j-a-k''

A könyv életre kelt. A betűk újraíródtak, és lassan az egész könyv újraíródott.

Nehézlégzés után végre megkönnyebbült, és összeszedve magát, felállt a földről, és összepakolta a szétnyitogatott könyveket. Visszatette őket a polcra, csak a Röppenő ifjakat hagyta az ágyon.

Ivi: Azt hiszem...megvan! Mint én, ő is így kereshetett szavakat: mondjuk 56.6.9. Ez a megoldás. Egy cetli kell, amin ilyen számok vannak. És nemcsak a kód lesz meg a mondanivalóhoz, hanem az eredeti kódra is rá fogok jönni {elméletileg}.

És nekiállt keresgélni a meglévő könyvek között.

Talált egy könyvet. Amiben volt egy kis füzet. A borítója félig le volt tépve. Óvatosan kinyitotta a kis füzetet, és nagy szerencséjére a kis füzet tele volt számokkal, és pontokkal. Végre megtalálta, amit keresett.

Ezután a kis füzetet biztonságba, a varázskönyvbe helyezte Armatusz bácsi oldalára. Kifáradtan dőlt le aludni, mert az éj közepén is olvasgatott; tehát a szeme már nagyon fájt, és alig látott.

Másnap reggel {délelőtt} újult erővel indította a napját. Készített pár pirítóst, rakott ár felvágottat, sajtot, és vágott hozzá paprikát, meg egy paradicsomot is. Bevitte a szobába, letette az ágyra, és előszedte a varázskönyvéből a kis füzetet. Megkezdte a kódfejtést. 3 órával később már 12 tucat sora volt tele szavakkal. Összerakta a mondatokat. És ez jött ki belőlük:

Túl közel ahhoz, hogy megérintsd, de túl messze, hogy lásd. Hogy miért? Mert a kulcs a RI.-1-98.14.17. Ezt keresd meg, és ezen a helyen találod meg a kulcs kulcsát!

Ez volt a nap legjobb része. Kereste is a Röppenő ifjakat kezébe, és ez első kötet 98. oldalán a 14. sor 17. szavát kereste. Megtalálta!

Előző 10 rész>>

Következő 10 rész>>