M�g f�l �ra sem telt el, de Sherlock m�r a Roosevelt St. 105/A lak�s ajtaja el�tt �llt. Mutat� ujj�val r�vid ideig tartotta nyomva a cseng�t, s pillanatokon bel�l megjelent az ajt�ban egy t�nem�nyes n� b�zs pul�verben �s papucsban.  Sherlock f�jdalmat �s a s�r�s miatt kipirosod�st l�tott a n� szemeiben. Meglaz�totta s�lj�t, ami szorosan �lelte k�rbe kecses nyak�t.

- J� napot. Sherlock Holmes vagyok Peter Crost hal�la miatt j�ttem nyomozni. �n biztosan a feles�ge, Gina Crost – ny�jtotta a kez�t, mire a n� kezet fogott vele.

- �n vagyok. J�jj�n be –biccentett a lak�s belseje fel�.

Mik�zben bementek Sherlock alaposan k�rben�zett, hogy mindent megtudjon a csal�d �let�nek k�r�lm�nyeir�l. Sherlock szerint a lak�s elmes�li az adott csal�d �let�t. Mindenkinek olyan a h�za, amilyen a tulajdonosa. A b�torok sz�nei sz�p �sszhangot k�peztek. A nappali �s a konyha egy l�gt�rben volt, a csempe, a fa �s az �sszes b�tor kr�msz�n� �s barna volt. Sok f�nyt kapott a t�r, amib�l Sherlock rengeteget k�vetkeztetett. A t�bbi szob�ba nem mentek be, le�ltek az �tkez�ben, majd amikor be�llt a csend, Sherlock finoman megjegyezte:

- Sz�p h�z.

- Az eg�sz Pete bar�tj�nak k�sz�nhet�. �p�t�szm�rn�k. Im�djuk ezt a helyet – felelte a n�, majd �jra csend lett p�r pillanatig.

- Mes�ljen a f�rj�r�l. Milyen volt? �s van esetleg tippje, hogy mi�rt lett �ngyilkos?

- Pete mindig kedves velem �s a gyerekekkel is – kezdte. – Semmi felt�n�t nem �szleltem mostan�ban. Figyelmes volt az ut�bbi hetekben, sokat besz�lgett�nk. Pont ez�rt nincs semmi �tletem, mi�rt tette…

- Tudja, �n nem gondolom, hogy �ngyilkos lett, vagyis nem �nsz�nt�b�l ugrott le arr�l a h�dr�l.

- Tess�k? – figyelt fel a n�, szemeiben m�rhetetlen k�v�ncsis�g csillant fel, meg egy pillanatnyi �r�m, hogy nem �nsz�nt�b�l halt meg, de azt�n �jra komor lett, �s megijedt. – Akkor, maga szerint ki �lte meg?

- Nem tudom. De gondoljon bele. A rend�rs�gnek nem gyan�s, ha minden rendben van k�r�l�tte m�gis �ngyilkos lesz, de nekem igen. Azt m�r tudom, hogy hassal �rkezett a v�zbe, �gy k�t lehet�s�g van: vagy mag�t�l ugrott le, vagy valaki bel�kte, ami m�g val�sz�n�bb.

- �tletem sincs, hogy ki lehetett.

- Biztos, hogy nem volt valami rosszakar�ja mostans�g? – rem�nykedett titokban Sherlock.

- Nem tudok r�la.

- Az�rt k�sz�n�m. H�vjon, ha tud valamit – ny�jtott �t a n�nek egy pap�rk�rty�t, amin az e-mail c�me is rajta volt.

- Rendben. �n k�sz�n�m.

Azzal Sherlock elk�sz�nt, �s m�r kinn is volt az utc�n. �jra taxiban �lt, tan�cstalanul �s semmire se jutott. Nem tal�lt semmi f�le bizony�t�kot arra, hogy meg�lt�k volna, hiszen eddig ezt egyed�l csak � hitte.

***

Unottan l�pcs�z�tt fel a lak�sba, azt�n amikor kinyitotta a lak�s ajtaj�t, Johnt a nappaliban, laptopja el�tt �cs�r�gve tal�lta.

- Tal�lt valamit? – k�rdezte Sherlock, mik�zben felakasztotta kab�tj�t az ajt� h�tulj�ra.

- Semmi �rdekeset – felelte egyhang�an �s tov�bb p�ty�g�tt.

- M�r meg sem k�rdezi, hogy �n tal�ltam-e valamit?

- Mi�rt kellene? Gondolom, mag�t�l mondan�, ha lenne valami, am�gy se lenne itthon m�g d�lut�n �tkor.

- Igaz… - s�hajtotta, �s le�lt a kanap�j�ba. L�bait keresztbe fonta, k�t tenyer�t �sszeillesztette, �s �gy pr�b�lt egyr�l a kett�re jutni.

Ek�zben John azon t�rte a fej�t, hogy ki lehetett az, aki fenyeget�st k�ld�tt Lestradenak. Laboreredm�ny m�g nincs, holnap reggel visszamegy a St. Barts-ba, hogy megtudja az eredm�nyt. Nem akarta elmondani Sherlocknak, hogy min nyomoz. Tudta, hogy � m�r r�g tudn� a megold�st, de mivel Lestrade j� bar�tja, becs�letben tartotta k�r�s�t, azaz nem sz�l Sherlocknak a dologr�l.

Sherlock hi�ba jutott be a kis szent�ly�be, nem jutott sokra. Megpr�b�lta minden sz�gb�l alaposan szem�gyre venni a dolgokat, de valahogy sehogy se siker�lt neki.

- Hm, John – sz�l�totta meg a f�rfit, aki h�trafordult a sz�kben. – Maga szerint lehets�ges az, hogy Peter Crostot meg�lt�k?

- H�t… maga �gy l�tja? Reggel m�g er�sen �ll�totta, hogy hassal �rt partot, �ngyilkos lett – csod�lkozott az orvos.

- Igen. De az m�g reggel volt – h�borodott fel Sherlock, majd csendesen folytatta. – De az is lehets�ges, hogy bel�kt�k a v�zbe. Ma Crost feles�g�n�l �s h�g�n�l is voltam, mindkettej�k v�ltig �ll�totta, hogy nem lehetett �ngyilkos. Pozit�vabbn�l pozit�vabb dolgok t�rt�ntek a f�rfival mostans�g. Semmi ok nincs arra, hogy �ngyilkos legyen.

- �s az �zenet, amit hagyott? –tette fel a megfelel� k�rd�st John, hiszen Sherlock m�lyen elgondolkodott.

- M�r v�rta a gyilkost – felelte n�h�ny m�sodperc csend ut�n.

- Gondolja?

- Igen. M�g este tudhatta meg, hogy a gyilkos… �zenhetett neki! Hajnalban meg�rta a b�cs�levelet, kiment a Westminsterhez, ahova a gyilkosa h�vta.

- �s? – k�rdezte John, mivel itt meg�llt a nyomoz� mondand�j�val.

- Tegy�k fel, hogy valami j� bar�tr�l van sz�. De ez meg a b�cs�lev�llel nem stimmel, ah – ki�ltotta, led�nt�tte a fej�t, �s megborzolta a haj�t. – Nem hiszem el. Semmi sem f�gg �ssze semmivel. Vagyis… v�rjunk csak – m�ly�lt el mag�ban. – Ok�. Akkor mi van, ha j�l ismerte a gyilkost? Ha tudta, hogy meg fogja �lni, amikor tal�lkoznak a h�dn�l? Vagy mondjuk odah�vta reggel a h�dhoz, de � m�r sejtette, hogy nem j�n t�bbet vissza? Igen! Ez a legval�sz�n�bb.

- H�v�st kap hajnalban. �zenetet �r a csal�dj�nak, mert sejti, hogy meg fogja �lni, mert mondjuk megfenyegette. Elmegy a h�dhoz, de az ember sehol sincs. Mire �szbe kap, hogy hol lehet, m�r lel�kte - �sszegezte John, mik�zben Sherlock nagy h�vvel b�logatott.

- Igen! M�r csak az a k�rd�s, hogy ki ez az ember.

- Pr�b�lta m�r a munkahely�n?

- Zseni�lis form�ba van John – mondta nagy mosollyal, �s m�r fel is pattant a hely�r�l. – J�n?

- Ki nem hagyn�m – mosolygott az orvos, majd � is leakasztotta a kab�tj�t.

�gy egy�tt elindultak a legk�zelebbi taxival a Scotland Yardra, hogy megtudj�k, pontosan hol is dolgozott ez a f�rfi.

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s